2018. február 16.

Six

Hat
-Kettesben a sötétben-

Avignon, Franciaország 2013. november 9. de. 3:34


Damon borzasztó egyedül érezte magát, annak ellenére is, hogy pár méterrel arrébb feküdt Sutton, még mindig mozdulatlanul. A férfi a lehető legközelebb ült az őket elválasztó rácshoz, a hátát a hideg falnak vetve. Az egyetlen piciny ablakon a hold csupán néhány sugara tűzött be, azonban a sötétség ellen ez kevés volt. A feketeség ismét győzelmet aratott a fény felett. Damon lelkében is valami hasonló háború dúlt. A sötétség, és a vér iránt érzett elképesztő vágy benne is győzedelmeskedett, eltemetve a csöppnyi emberi létet is. Legalábbis régen, így volt, több száz éven át, egészen mostanáig. Pontosabban a Sutton- nal való találkozásig. Fogalma sem volt miért érzett, és pontosan mit a lány irányt, de tudta, hogy nem egészen hétköznapi személyről van szó. Viszont azt semmiképpen nem sejtette, mikor azon a bizonyos mindent megváltoztató éjszakán hazavitte őt, hogy ezután már nem lesz a régi az élete. Felfokozódott érzelmei valami olyat sugalltak, hogy nem szabad vesznie hagyni a lányt, azonban a józan esze azt mondta hagyja békén.
Az elmélkedéséből a hirtelen mocorgó nő szakította ki. Azonnal oldalra kapta a fejét. Sutton-t figyelte, aki ébredezni kezdett. Damon-nek fogalma sem volt miért tarthatják itt a lányt, mikor ő csaj egy ártatlan ember, erre azonban nem tudott rájönni addig, amíg ki nem deríti ki rabolta el őket. A férfi gyenge volt a belé adagolt verbénától, és ez csak egyre jobban fokozódott, az időközben benyilalló éhségtől.
Sutton ébredezett, kezdett magához térni az álmából. Kinyitotta a szemét, és rettenetesen furcsállotta, hogy nem tudta hol van. Feltornázta magát ülő helyzetbe, miközben próbált alkalmazkodni az idegen viszonyokhoz. Az első dolog, amit érzékelt, hogy korom sötétben van, azonban érezte, hogy valaki figyeli. Próbált hozzászokni a látási viszonyokhoz, és ez némiképpen sikerült is, így szinte rögtön kiszúrta a földön ülő férfit. Látta a sötétben is szinte világító kék szemeket, melyből rögtön rájött ki az idegen.
- Damon!- szólalt meg kissé rekedtes hangján. A férfiben egészen különös érzelmek kavarogtak a nő szavait hallva. - Te vagy az?
- Igen!- érkezett a szűkszavú válasz.
- Hol vagyunk?- kérdezte meglehetősen nyugodtan a lány. Nyilván volt benne egy csöppnyi félsz, viszont egyáltalán nem érezte magát veszélyes helyzetben. Sok mindent túlélt már, úgy gondolta ezt is túléli.
- Fogalmam sincs!- válaszolt ismét röviden a férfi. Nem volt valami beszédes kedvében, pedig bármit megtett volna, hogy beszélgethessen valakivel. Ennyi óra egyedüllét után rá is fért volna. Damon szerint Sutton egészen nyugodtan kezelte a helyzetet. Várt a kiakadására, és egy kicsit talán még csalódott is lett, mikor ez elmaradt. Bár, ha jobban belegondolt nem igazán lett volna szüksége egy hisztis nőre, az hiányzott neki a legkevésbé.
Kezdte borzasztó éhség gyötörni, a lány jelenléte pedig nem sokat segített rajta. Érezte a vér mámorítóan édes illatát, hallotta ez erekben a számára életet biztosító vörös folyadék száguldását, szívének verését, ahogy pumpálja a vért a szerveihez. Egy nagy levegőt véve próbálta leküzdeni szomját, hiszen tudta, hogy ennél csak rosszabb lesz.
Sutton kíváncsi természete nem hagyta nyugodni, így felállt, és egyenesen a rács mellé sétált. Közvetlenül mellé ült, ahogyan Damon is. Szinte összeértek. Damon erőteljes érzelme majd szétfeszítették belülről. Ő sokkal intenzívebben érzett mindent, mint amit az egyszerű halandók fel tudnának fogni.
Sutton tudta mit csinál, és pontosan érezte miket vált ki a férfiből. Damon egészen más volt azoknál a férfiaknál, akikkel eddig dolga volt. Érezte, hogy valami nagy titkot rejteget, és eltökélt szándéka volt kideríteni. Mindezt lehetőleg úgy, hogy nem fedi fel a saját mivoltát. Azonban azt még akkor nem sejtette, hogy ez hamarabb fog bekövetkezni, mint bárki gondolta.
Damon hűvösen pillantott a lányra, miközben próbált a lehető legközömbösebb álarcot felvenni. Mintha semmit sem jelentene számára a lány. Nem szabadott, hogy rájöjjön a titkaira. Sutton érezte magán a világos szemből érkező sötét pillantásokat. Oldalra fordította a fejét, így azonnal a világító íriszekbe pillantott. Azok annyira csábították a tekintetét, hogy ha akart volna sem tudott volna máshová nézni. Farkasszemet néztek egymással. Damon számára a lány szemében megcsillanó holdfénynél nem volt szebb, míg Sutton a férfi tekintetében a gyengeség apró jeleit kereste, melyet határozottan érezni vélt benne. Most úgy olvasott a férfiben, mint még talán senkiben soha életében. Damon bármennyire akarta maga előtt tartani az álarcát, Sutton könnyen átlátott rajta. Látta a bizonytalanságot és az összes kételyt, mely ebben az istenverte helyen körülvette őket. Látta a kék szemekben megbúvó szabadságvágyat, és cseppnyi félelmet, melyet Damon talán még magának sem vallott be. A nő viszont semmi félelmet nem érzett a testében, pedig az oka meg lett volna rá. Valahogy Damon jelenléte elterelte a figyelmét erről az egész helyről, kezdve a sötét falakkal, és az őket elválasztó ráccsal. Nem akarta tudni hol vannak vagy hogy miért, ez pedig eléggé bizarr helyzet volt. Mélyen legbelül persze megvolt benne az a bizonyos félsz és szabadságvágy, de könnyebb volt így félelem nélkül, úgy, hogy nem rettegsz a következményektől.
Damont viszont legyőzte a félelem, melyre eddig nem volt példa. Azonban egyáltalán nem magát féltette, sokkal inkább a lányt, akinek a pillantása vonzotta a tekintetét. Azok a mélybarna szemek nem engedték el a kékjeit. Aztán zavarában kénytelen volt elpillantani. Fogalma sem volt, mi történhet most benne. Egy hatalmas felhőt látott, mely tejesen eltakarta a józan eszét. Talán még sohasem volt ilyen, hogy egy nő ennyire elcsavarta volna a fejét. Talán Katherina óta senkinek sem sikerült ennyire az ujjai köré csavarnia, mint Sutton- nak. Ez némiképp megrémisztette. Annyit tudott csak, hogy a lehető legjobban el kell nyomnia ezt az érzést magában, olyannyira, hogy ő se tudja, hogy ott van. Elég nagy feladatnak ígérkezett, de Damon mestere volt ezeknek a kis figyelemeltereléseknek.
A néma csendben minden apró kis mozdulat óriási ricsajt keltett. Nem lehetett mást hallani, csak a kettőjük szuszogását. Ez csak még jobban rájátszott Damon borzasztó szomjára, hiszen így csak jobban hallotta Sutton vérének csorgását az ereiben. Valamint az illata is valami elképesztő volt, és Damon- nek erősebben kellett kontrollálni magát, mint valaha.
Ekkor azonban egy hangra a férfi azonnal felkapta a fejét. A következő pillanatban pedig nyílt a hatalmas vasajtó. Damon azonnal felugrott és védelmezően állt a lány mellett, ez azonban nem sokat segített a helyzetükön, ugyanis az a fránya rács csakugyan elválasztotta őket egymástól. A következő melyet Damon érzékelt, egy apró nyilacska volt, majd a verbéna okozta égő, csípő érzés. Egy tompa puffanást érzékelt még, mielőtt elsötétült volna előtte minden.

2018. február 4.

Cinq

Öt
-Álom a kábulatban-

Avignon, Franciaország 2013. november 9. de. 2:21

Sötétség. A hold halovány fénye. És egy látszólag teljesen élettelen lány. Damon kívülről szemlélve semmi mást nem érzékelt a körülötte lévő dolgokból. Azonban annál sokkal többet is, mint amit egy egyszerű halandó ember fel tudna fogni ép ésszel. A férfi a kitűnő érzékeinek hála, hallotta a nő szuszogását, és a vér csorgását, száguldását az ereiben. Damon egész különleges módon szemlélte a környezetét, ezzel pedig tulajdonképpen a saját életben maradását kellett biztosítania.
Törökülésben ült a földön a fejét hátrahajtotta, és a falnál támasztotta meg. Az agyában rengeteg dolog kavargott. Borzasztóan zavarta, hogy nem tudta hol van, miért van itt, és hogy ki kapta el őket. Máskor már gondolkozás nélkül kitört volna innen, de most nem csak magára kellett gondolni, ez pedig felettébb megrémisztette. Hiszen szinte sohasem kellett másvalakire vigyáznia, legfőképpen nem egy nőnemű emberre. Az eddigi partnerei közül legalább a fele lány egy csúnya harapással végezte eltemetve az erdőben. Damon nem tudott megálljt parancsolni a szenvedélynek, és nagyon sokszor a vér iránt érzett elképesztő vágyának sem. Kikapcsolt érzelmekkel az ember nem igen törődött semmivel. Azonban mikor ránézett a mellette ájultan heverő lányra, valami felébredt benne, melyre ha akart volna sem tudott volna választ adni. Megrémült ettől az érzéstől. Csak egyszer érzett ehhez hasonló érzést. Tudjátok azt az érzést, ami képes belülről feltüzelni, de ha rá nézel, elolvadsz. Vagy ha rá pillantasz, a gyomrod megremeg, és felélednek azok a bizonyos pillangók. Damon ehhez hasonló tüneteket produkált, azonban nem tudta mire vélni, és nem tudott vele mit kezdeni. Idegen volt neki ez az új, és ismeretlen dolog, melyet talán egyesek szerelemnek nevezhetnek, azonban Damon esetében inkább híjuk csak pillanatnyi gyengeségnek, de különben is a szerelem két találkozás után eléggé korai lenne. 
Katherina után félt ettől az érzéstől, hiszen nem akart még egyszer úgy járni, mint vele. Damon nagyon nagyot csalódott benne, hiszen fogalma sem volt róla, mit is művelt az a nőszemély. Csakis neki köszönheti, hogy ebben az életformában él. 
A férfi hangokat hallott, mire rögtön elkapta a pillantását, és a hatalmas öntött vas ajtóra nézett. Damon látta a rácsok mögül, az ajtó két oldalán húzódó fehér falakat, melyek ijesztően világítottak. A férfi teste megfeszült a hangok hallatán, ám mikor nem jött be senki izmai elernyedtek, feje pedig visszahanyatlott a falhoz. Mélyen beszívta, majd lassan kifújta a levegőt. Nem először volt már bezárva, de eddig mindig kijutott, azonban most mégsem érezte azt a tüzet, adrenalint a testében, mint a szabadulása pillanatában.
Damon elmélkedett, csaknem emésztette magát. Eközben Sutton mozdulatlanul feküdt a porban. Azonban nem volt eszméletlen, mint ahogy a férfi először hitte. Egy nagyon különös álmot látott, egy olyan esetről, melyet tudomása szerint régen elfelejtetett, legalábbis mélyen a tudat alattiba száműzte.




Meleg kezek fonódtak Sutton csípője köré. Meleg nedves csókok, melyektől a nő szinte elolvadt az ölelő karokban. A férfi állig érő haja csiklandozta a vállát. A férfi ujjai hirtelen a lány ruhájának cipzárjához indultak. Óvatos mozdulattal húzta le, miközben végigszántotta kezével Sutton gerincét. A feneke domborulata felett állt meg, majd miután egy újabb puszit adott a nyaka és a válla közötti puha részre, a tűzpiros ruha pántját lehúzta vállán. Lassú és óvatos volt minden egyes mozdulata, ezzel pedig csak önmagukat ingerelte. Sutton halkan nyögött fel, mikor partnere az alsó testrészét a majdnem szabad fenekének nyomta. Érezhette dudorát, ezzel pedig azt, hogy mennyire készen áll rá a férfi. Azonban tudta, hogy saját maga sem állt jobban a bugyijában, ez ellen pedig valamit nagyon gyorsan tenni kellett. Hagyta, hogy a férfi kicsomagolja a ruhából, akár egy ajándékot. A vörös anyag pár perc múlva már nem takarta a lány testét. Szinte azon nyomban hullott a földre, viselője pedig kilépett belőle. A szobában elhelyezett egész alakos tükör előtt álltak, melybe Sutton most pillantott bele először. Látta a férfi kidülledő szemeit, melyekkel végigmustrálta a testét. Látszólag tetszett neki, amit látott, ez pedig a lányt boldogsággal, büszkeséggel, és talán egy kis beképzeltséggel töltötte el. Már nagyon zavarta, hogy partnere még mindig az öltönynadrágjában, és ingében áll mögötte, így egy 180 fokos fordulatot véve kezdte kigombolni a fehér ruhadarabot. Felnézett a barna szemekbe, melyek eszeveszettül csillogtak, miközben fel s alá jártak a lány ajkai és szemei között. Végül Sutton volt az, aki hamarabb feladta, és préselte ajkait a telt férfiajkaknak. Alig kellett a nyelvével hozzáérnie, szinte azonnal szabad utat kapott. A nő érezte, hogy a férfi egész testében megremegett. Eközben a lány látatlanból kapcsolta ki az inget, majd húzta le az izmos vállakon. Ezek után a nadrág következett, melynek övét s lehető leggyorsabban kapcsolta ki. A csókcsata még eközben is hevesen folyt. A férfi lerugdosta magáról a nadrágot, majd kilépett belőle. A nő az izmos mellkasnak támasztotta kézét, elindult az ágy felé maga előtt tolva a férfit, aki mikor a céljukhoz értek, gyorsan fordított a helyzetükön. Óvatosan, mélyen Sutton szemébe nézve fektette le az ágyra. Engedte, hogy a lány feljebb másszon, miközben követte őt. Szétnyitotta a nő lábait, majd közéjük férkőzött. Férfiasságát Sut forróságához nyomta, miközben lehajolt. Végigcsókolta a kulcscsontját, majd a mellkasához tért át, ám a piros melltartó akadályozta. Ezért igyekezett minél gyorsabban megszabadulni tőle. Miután az a ruhadarab is a földön végezte, a férfi csókokkal kezdte behinteni a nő puha domborulatait. Sutton már teljesen készen állt a férfire, így a lábát a férfi derekára kulcsolta, ezzel még közelebb préselte magát a dudorához. A partnere pedig gyorsan kapcsolt is, így a kezével lehúzta a nő vörös csipkebugyiját. Már csak egyetlen egy ruhadarab választotta el őket egymástól, melyet Sutton a lábával ügyeskedett le a férfiról. Ezzel már tényleg szabad utat kaptak, így a férfi rögtön elmerült a nő forró ölében. Először finomakat lökött, hiszen egyáltalán nem akarta, hogy a lány rosszul érezze magát. Mikor azonban Sutton még szorosabban tekerte csípője köré a lábát, felbátorodva hatolt még mélyebbre. A nő már szinte csillagokat látott, azonban tudta, hogy még közel sem értek a végére. A férfi csodákat művelt vele, és nem hazudott, hogy eddig még ez volt az egyik legjobb éjszakája. Mind a ketten nagyon gyorsan értek át egy bizonyos határt, és már nagyon közel voltak a csúcshoz. A férfi most már mindent beleadott, és jó erőseket lökött.
- Matt!- bár lökés után a lány a pultos srác nevét kiáltva remegett meg a gyönyör hatása miatt. Pár másodperc múlva Matt is követte Suttont. Ezután úgy hanyatlott a mellkasára, mintha szerelem lenne közöttük. A ő pedig beletúrt hosszúra nőtt hajába, miközben megköszönte neki ezt a csodát.

2018. január 19.

Quatre

Négy
-Rosszkor rossz helyen-

Avignon, Franciaország  2013. november 8. du. 8:16

Viszonylag hűvös éjszaka volt, a hold csodálatosan ragyogta be az égboltot. A L’Esclave klub a szokásos vendégsereggel büszkélkedett. Hétfő este lévén csak a törzsvendégek voltak jelen.
Sutton mogyoróbarna szemével pásztázta körbe a helységet, egy bizonyos személy után kutatva. Remélte, hogy ma megtalálja, ha már a napokban nem járt sikerrel, és nem találta meg a keresett személyt. Egy elképesztően kék szempár után kutatott az elmúlt két éjszakán is, de szombat óta nem látta. Feldühítette az elutasítás, és elhatározta, nem hagyja annyiban, nem hagyja veszni a férfit. A nő aznap egy arany- fehér ruhát választott hozzá illő kiegészítőkkel. Tudta magáról, hogy dögös, és érezte, hogy ma sikerrel jár. A pultnak támasztotta magát, miközben kikérte az első kör vodkanarancsát, és míg várta, hosszú, kissé göndör hajába túrt. Nem meglepő módon az összes férfiszem rá szegeződött.

^-^  

Mát tíz óra is elmúlt, Sutton még mindig a pultnak támaszkodva állt, és várta a csodát, miközben a csapos fiúval beszélgetett néha. Álmos volt, hiszen ma már két fotózáson is átesett, ez pedig eléggé elfárasztotta. Kiitta az utolsó kortyot is a pohárból. Úgy döntött mára hazamegy, hiszen megint nem járt sikerrel. Elköszönt Matt- től, ám mikor megfordult megakadt a szemem a várt férfin. Egy mosoly kúszott az arcára, miközben közölte a pult mögött álló férfinek, hogy kér két whiskyt. Magabiztos léptekkel indult meg Damon irányába, aki most készül belesétálni a lány csapdájába, anélkül, hogy tudta volna. Pár lépés után észrevette a felé közeledő nőt, és jó alaposan megnézte magának. Nem titkolta, hogy vágyott rá, azonban a szíve legmélyén tudta, hogy őt nem kaphatja meg, hiába törte magát annyira a lány. Pedig csak egy szavába került volna, könnyűszerrel az ágyába cipelhette volna, akárcsak a többi nőt. Fogalma sem volt, miért érzett így, hiszen semmi különleges nem volt Sutton- ban, azonkívül persze, hogy kiváló szépség volt. Mire észbe kaphatott volna a lány már előtte állt, közelebb, mint valaha.
- Szia!- szólalt meg szexi hangján, férfi pedig hirtelen azt érezte nem tud ellenállni. De ki kellett tartania a döntései mellett, hiszen nem akarta, hogy ez a lány is úgy járjon, mint a többi.
- Helló!- lépett egy lépést hátra, miközben érezte, hogy ellepi a verejték.
- Nincs kedved meginni velem valamit!- mosolygott rá Sutton, aki a férfi minden rezdülését érezte, és biztos volt benne, hogy óriási hatással volt rá. Damon igenét hallva egy nagy vigyor kerekedett az arcára. A férfinek, pedig hatalmas szüksége volt egy pohár whiskyre. A pultnál már várta őket az említett ital, pár jégkockával. Damon meg sem várta, hogy elolvadjon, gyorsan lehúzta az italt. A barna folyadék végigfolyt a nyelőcsövén, a férfi pedig rögtön érezte a kellemes érzést. Egyből tüzelni kezdett a teste, majd elkövetett egy hibát, mégpedig azzal, hogy a mellette álló nőre pillantott. Tudhatta volna, hogy baj lesz belőle, ha elveszti az eszét, de ennek nem szabad megtörténnie. Legalábbis nem ma este. A nő folyamatosan beszélt hozzá, viszont Damon már az elején elvesztette a fonalat. Próbált rá figyelni, de egyszerűen nem ment neki. Sokkal inkább foglalkoztatta a lány ruhája, mely jóformán semmit nem takart a domborulataiból. A férfi agyába beférkőzött egy két gondolat közül talán a legerősebb a vágy volt, az arany ruha lecincálása iránt. Szerette volna maga alatt tudni Suttont, annak ellenére, hogy a józan esze nem akarta. A józan akarata ellenére elképzelte miként szedné, hámozná ki a lányt a ruhájából. Lassan óvatos mozdulattal kapcsolná ki hátul a pántját, majd húzná át Sutton fején az anyagot. Ezután az ő fekete inge következne, melyet a karcsú női kezek gombolnának ki, majd hajítanának az arany ruha mellé. Damon éhesen pásztázná végig Sut karcsú alakját, miközben alig várná, hogy az erénye kiszabaduljon egyre szűkebb nadrágjából. A nő magabiztosan bontaná ki a barna övet, ezt követően pedig a farmer gombját, mely se perc alatt a többi anyagot követné.     
- Damon?- a nő hangja gyorsan térítette vissza a valóságba Damont. Az arcára emelte a tekintetét, és minden erejével próbált visszaemlékezni, amit az előbb mondott. - Hallottad mit mondtam?
- Öhm... Sajnálom, megismételnéd?- erre a lány elmosolyodott, de feltette még egyszer a kérdést.
- Lenne kedved táncolni?- Damon nem válaszolt csak felé nyújtotta a jobb kezét, amit Sutton továbbra is mosolyogva fogadott. Egy lassú szám vette kezdetét, mikor a férfi a táncparkettre vezette  a nő, ahol egész pontosan csak két szerelmespár táncolt. Ez pedig egyáltalán nem volt meglepő, hiszen alig voltak ma a klubban. Damon a másodperc tört része alatt ragadta meg Sutton derekát, majd húzta a mellkasához közel. A lány nem lepődött meg, inkább élvezte a helyzetet, nem is kicsit. Érezte, hogy sínen van a pasi, és el nem tudott képzelni ennél jobb érzést. Szerette a győzelem édes mámorát. Azonban nem tudhatta, hogy ez még közel sem volt az. Csupán Damon pillanatnyi gyengesége, melyet talán örökre bánni fog.
Sutton teste olyannyira volt közel Damon testéhez, hogy még egy papírlapot sem lehetett volna közéjük dugni. A lány arcát a férfi nyakába fúrta. Beszívta bódító illatát, miközben behunyta a szemét. Nagyon is élvezett ennyire közel lenni hozzá, és egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra elfelejtette, hogy mit is akar valójában. Azonban rögtön észhez tért, és elemelkedett a meleg mellkasról. Egyenesem Damon világító szemébe pillantott bele. Valami egészen más dolgot vett észre venni, melyet már megannyi férfiszemben észrevett. Ez a valami pedig az örült vágy volt, amit eddig még nem tapasztalt Damon tekintetében. Úgy érezte eljött a pillanat, amit gyorsan ki is használt. Az ajkait pár pillanaton belül a férfién találta, és egyből nyelve egyből bejutásért esedezett, amit meg is kapott. Sutton mellkasában a szíve vadul kalimpált, de leginkább azért, mert félt, attól, hogy Damon mit fog szólni. Rettegett az újabb visszautasítástól.
- Gyere velem!- suttogta a férfi az ajkaira, a lány pedig igyekezett diadalittas mosolyát elrejteni. Damon kézen fogva vezette ki a nőt a klub melletti ki sikátorba, ahol aztán újból egymásnak estek. A férfi teljesen elvesztette az eszét, és régen feladta elvét.
A következő pillanatban azonban valami olyan dolog történt, amire egyikőjük sem számított, legfőképpen Sutton nem.

Sziasztok! Ma érkeztem fejezet, hiszen holnap nem leszek, úgyhogy fogadjátok szeretettel eme unalmas infóóra alkalmából ezt a nem túl izgalmas fejezetet. Kérlek hagyjatok magatok után valami nyomot.  
Legyetek jók! 

2018. január 14.

Trois

Három
-Az elmúlt éjszaka története-

Avignon, Franciaország  2013. november 5. de. 10:09

Sutton egy nagyot sóhajtva nyitotta ki a bejárati ajtót. Minden vágya volt, hogy végre kilépjen a magassarkújából, és végre egy forró fürdőt vehessen, hiszen eléggé megviselte ez a pár óra. Ahogy bejutott az előszobába, meghallotta Gun karmainak kopogását. Pár másodperc múlva meg is látta a kutyát, ahogy nagy sebességgel közelített felé. A nő elmosolyodott, és leguggolt. Az állat azonnal be is csapódott, ezzel felborítva a lányt. Nevetve ölelte át a husky- t, aki majd kiugrott a bőréből. Sutton beletúrt puha bundájába, és hagyta hogy a kutya összenyálazza. Sutton lépéseket hallott, mire felült, azonban Gun még mindig ott ficánkolt az ölében. Sutton mosolyogva nézett fel barátnőjére. Kristen aggódva nézett a lányra, hiszen nem szokott ilyen későn hazaérni. A fiatal nő érezte, hogy nincsen minden rendben, de ezt a barátnője mosolyából nem mondhatta meg. Őszintének látszott, ami részben igaz is volt. Tényleg örült Gun- nak, viszont aggasztotta a Damon dolog. Minél gyorsabban meg akarta szerezni a férfit, aki nem hajlott a bájaira, így fogalma sem volt, mit tehetne az ügy érdekében. 
Fogalma sem volt, hogyan kellene összefutnia a férfivel még egyszer, hiszen még a telefonszámát sem tudta. Még soha senki nem utasította vissza, mint nőt, és utálta ezt az érzést. A családjába mindig háttérbe volt szorítva. Szülei mindig lehurrogták, a véleménye, az akarat sohasem számított. Ezért is nehéz elviselnie, hogy megint visszautasították. Nem hitte el a férfinek, hogy nem akarja őt. Hiszen őt mindenki akarta... csak a családja nem. Az pedig csak még egy lapáttal rátett a haragjára, hogy ismét eszébe jutottak a szülei. Még mindig dühös volt rájuk, és ez az érzés sohasem fog kihunyni.
- Minden rendben?- kérdezte a legjobb barátnője, miközben a kezét nyújtotta Sutton felé. A fiatal nő megfogta Kris kezét, aki egy nagy lendülettel felhúzta barátnőjét a földről. 
- Persze!- hazudta Sut, de Kristin átlátott rajta, hiszen túlságosan jól ismerték egymást, legalábbis a nő azt hitte. Ő nem sejtette Sutton kis titkát, úgy tudta, mindent tudnak egymásról pedig ez korántsem így volt. 
- Tudod, hogy tudom, hogy hazudsz!- mosolyodott el Kris, aki mindig az igazságot kereste mindenben, most sem elégedett meg az egyszerű hazugsággal, mellyel barátnője le; akarta rázni. - Mesélj!
Sutton felsóhajtott, miközben megforgatta a fejét, azonban tudhatta volna, hogy Kristen ilyen. Mindig átlátott a szitán, így Sut csodálkozott azon, hogy még meg tudta őrizni előtte a kilétét. A barátnője karba tett kézzel állt, azonban a lány túl hosszúnak érezte a mondandóját, ahhoz, hogy az előszobában beszéljék meg. Valamint bőre még mindig vágyott a forró zuhanyra, hiszen minden vágya volt, hogy végre lemoshassa a tegnapi rosszul sikerült éjszakát. 
- Mindent elmondok, ígérem, de had zuhanyozzak le!- nézett könyörgően Krisre. A nő arca megenyhült, egy gyenge mosoly ült ki az arcára. Egy bólintással útjára engedte Suttont, aki nyomában Gunnal indult a fürdőszobába.  
Egy törölközőbe csavarta a testét, mielőtt kiszállt volna a fürdőkádból. Gun kék szemeivel minden mozdulatát figyelte. Sutton pillantását a tükörre szegezte, melyben saját magát vette szemügyre. Tekintete magabiztos volt, és eltökélt, azonban testébe nem érzete ezt az érzést. Legbelül tehetetlennek érezte magát, bármennyire is az ellenkezőjét látta. Fogalma sem volt hogyan hódíts meg azt a férfit, aki életébe először visszautasította. Nemvolt valószínű, hogy ezt addig képes lesz megbocsátani neki, míg el nem éri, hogy lefeküdjön vele. Előre látta, hogy nem lesz egyszerű eset, de a lány a kitartásáról, és mérhetetlen mennyiségű akaratáról volt híres. 
Sut egy kényelmes cicanadrágba bújtatta testét, és egy egyszerű fehér blúzt húzott magára. Ideje volt elhagyni a szobáját, viszont nem tudta, milyen beszélgetés vár rá odakinn. Legjobb barátnője a kanapén várta egy pléd társaságában. Gun azonnal Krisre ugrott, és kényelmesen befészkelte magát a nő ölebe, ám ahogy gazdája is helyet foglalt, fejét az ő térdére fektette. Sutton megsimogatta kedvence fejét, aki lehúnyt szemmel élvezte a simogatást. 
- Mi történt?- kérdezte halkan Kristen. Látta barátnőjén, hogy komoly gondban van, ezért óvatosan megfogta a kezét. Sutton rá emelte barna íriszét, majd nagy levegőt véve elkezdte az elmúlt éjszaka történetét. 
- A klubban kinéztem magamnak egy férfit, akit vonzónak találtam. A sikátorba mentünk, és vadul estünk egymásnak- a lány hangja halk volt, azonban tudta, hogy barátnője hallotta minden egyes szavát, merthogy Kris közbevágott. 
- A részletektől kímélj meg légyszi!- mondta tettetett undorral a hangjában, azonban Sut leintette. 
- Ez fontos rész!- mondta, majd folytatta a történetét. - Tehát, ott jártam, hogy a férfivel kezdett komolyra fordulni a dolog. Egészen addig élveztem is, de akkor történt valami. A pasi erőszakoskodni kezdett, én pedig nem tudtam mit csinálni!
- Jézusom, Sutton! De ugye jól vagy?- kérdezte rémültem Kristin.
- Itt vagyok nem?- folytatta a lány egy szemforgatás kíséretében. Egyáltalán nem idegesítette barátnője, hiszen tudta, hogy csak félti őt. - Viszont ekkor jött valaki, aki megmentett. Egy fekete alak volt, gyönyörű kék szemekkel. Megmentett, többire nem emlékeztem. Ma reggel egy ismeretlen helyen ébredtem, annál a férfinél.
Fogalma sem volt, mondja- e tovább. Nem akarta leégetni magát barátnője előtt. Rém cikinek érezte a helyzetet, hogy valaki életében először utasította vissza, mint nőt. Azonban nem volt ideje tovább elmélkedni, mert Kris tovább kérdezgette.
- És, tudod ki az a férfi?
- Damon- suttogta a betűket egymás után Sutton. Kristen nagyra nyílt szemekkel meredt rá, mintha szellemet látott volna.
- D... Damon Salvatore?- kérdezett vissza dadogva.
- A vezetéknevét nem tudom!- Sut hangja halk volt, és abban sem volt, biztos, hogy Kris hallotta. - Ismered?
- Ki nem ismeri?- a lány szeme hirtelen felragyogott, és egy az egyben hasonlított egy rajongó tinilányra. Sutton értetlenül nézett rá. Nem tudta mire vélni a barátnője hirtelen hangulatváltozását.
- Én még nem hallottam róla- suttogta esetlenül Sut.
- Nem?- a lány hangja pár oktávval feljebb csúszott, mire Sutton megrázta a fejét. - Az a pasi egy isten! Minden nő álma, és egy hatalmas nőcsábász! Lefeküdtél vele?
- Ráhajtottam, de elutasított!- a nő nyelt egyet, és lehajtotta a fejét. Szégyellte magát, és legszívesebben kiszaladt volna a világból, csakhogy eltűnhessen barátnője szeme elől.
- Tényleg? Téged, egy ilyen nőt, elutasított? Ezt nem tudom elképelni róla!
- Pedig nem hazudok!- mély levegőt vett, miközben egyenesen barátnője kék szemébe nézett. Együttérzés csillant meg benne, hiszen Kristen nagyon jól tudta, min ment keresztül barátnője. Tudta, hogy nem bírja, a visszautasítást, és ez még eddig nem fordult elő sohasem. Ismerte már annyira, hogy tisztában legyen vele, nem fogja könnyen feladni, és amit a fejébe vesz, meg is valósítja.
- Hiszek neked!- suttogta.- Mihez fogsz kezdeni?   
- Addig nem tágítok, amíg meg nem szerzem magamnak!- Sutton hangjában eltökéltség csenget, szemében pedig vad tűz lobbant. Valóban nem fog tágítani...

Sajnálom, hogy előző héten nem volt rész, de most itt vagyok! Kérlek írjatok meg a véleményeteket! Nagyon szeretném tudni! Legyetek jó! 

2017. december 23.

Deux


Kettő
-Felejthetetlen reggel-


Avignon,Franciaország 2013. november 5. de. 7:11

Avignon utcája meseszerűen világos volt ebben a korai órában is. Itt azonban megszokott volt ez a jó idő, még november elején is. A nap gyönyörűen sütött be minden ház ablakába, köztük egy tágas családi házéba is, felverve a szobában békésen alvó nőt. Barna haja szanaszét terült el a hófehér párnán, miközben szemét résnyire nyitotta. Azonban a fény miatt gyorsan be is hunyta. Még egyszer megkísérelt, ezúttal viszont sikerült neki. Meglepődött, mikor egy hatalmas ágyban találta magát, fehér paplanok között. Az utolsó emléke a tegnap estéről, egy férfi alakja, kinek csak a körvonalait látta. Emlékezett fekete hajára, és a sötétben is megvillanó kék szempárjára.
Nem tudta, hogyan került ide, vagy hogy egyáltalán hol van. A helység ámulatba ejtően nagy, tágas és díszes volt. A fehér baldachinos ágy - melyben a lány feküdt - a szoba közepén állt, elfoglalta a hely nagy részét. Sutton még nem látott ekkora ágyat, és még sohasem érezte magát ennyire kényelmesen. Barna szemeivel körbekémlelte a helységet, mely az 1900- as éveket tükrözte. A fehér, és az arany színek domináltak. A nővel szemben a falon egy hatalmas tükör kapott helyet, mely elfoglalta az egész teret. Aranyozott szegélye remekül visszaadta a múlt század stílusát. Az ágytól balra lévő falnál egy fésülködő asztal állt, szintén fehér- arany színben. A szoba gyönyörű volt, és Sutton hirtelen úgy érezte magát, mintha egy hercegnő lenne.
Más ember azonnal kiszaladt volna ebből a házból, azonban ő mégsem tette. Úgy gondolta, hogy az a férfi hozhatta ide, aki megmentette, tehát nem volt mitől félnie. Furcsán érezte magát biztonságban, mégis bizonytalanul. Nem szerette ezt a kettős érzést, hiszen ezt érezte minden nap, amikor a családjával volt. Nővére miatt biztonságban érezte magát, szüleitől pedig elfogta a bizonytalanság érzése. Rossz emlékeket idézett fel benne ez az érzés, így minél hamarabb szabadulni akart legalább az egyiktől.
Pár perc múlva a talpa a fehér fapadlót érintette, a hátát pedig megfújta a szél, mely a nyitott ablakon áramlott be. A hideg kirázta miatta, ám mintha mi sem történt volna, nem tágított el a terveitől, miszerint felfedezi kié ez a ház, és minden reménye szerint a megmentőjét találja majd e személyben. Felállt, majd magabiztos léptekkel indult meg a ruhái irányába. Merthogy egy szál melltartóba, trikóba és egy bugyiba feküdt az ágyban. Valahogy nem akarta tudni, ki volt az, aki levetkőztette. Gyorsan magára kapta a fekete bőr ruhát, beletúrt a hajába, és kiment az ajtón. Egy folyosóra tért ki, mely szintén hatalmas volt. Érdeklődve nézett körbe, majd mikor megakadt a szeme egy lefele vezető lépcsőn, arra vette az irányt. A ház többi része közel sem volt olyan barátságos, mint az a szoba, melyben ő töltötte az éjszakát. A falak sivárak voltak, se egy kép se egy vidám dolog. Az összes bútor antik darab volt, de tökéletesen illett a ház hangulatához, hiszen az is elég régen épülhetett. Sutton könnyed, halk léptekkel ment le a lépcsőn. A földszinten található nappali is passzolt az épület alaphangulatához, hiszen ugyanolyan komor volt, és egyáltalán nem családias. A nő valahogy nem tudta elképzelni benne, hogy családot alapítson, vagy hogy egyáltalán élhet így valaki. Ennyire személytelenül, és szeretethiányosan. Merthogy az eddig látott helységekről sütött a szomorúság, valamint az elhagyatottság. Sutton azonnal leszűrte, hogy milyen ember lakhat itt. Hangokat hallott egy csukott ajtó mögött, mire azonnal arra kapta a fejét. Lassú, ám magabiztos léptekkel ment felé, majd megfontoltan rakta rá a kezét kilincsre. Fogalma sem volt, mit fog találni a zárt fekete ajtó mögött. Lassan, hangtalanul nyomta le a kilincset, majd ugyanilyen némasággal tolta el az ajtót. A szíve a torkába dobogott, miközben alig várta, hogy fény derüljön a megmentőjére.
A következő dolgok, melyek a szeme elé kerültek egyszerűen meseszerűek voltak, mintha nem is lennének valóságosak. Egy nagyszerűen felszerelt konyha képe jelent meg előtte. Egy hatalmas helységé, melyben hatalmas mennyiségű szeretet, és melegség lapult. Az egészet belengte a frissensült bundás kenyér illata, a nő gyomra pedig az éhségtől összerándult. Eddig meg sem érzete az éhségét, most viszont hatalmas erővel csapott le rá. Úgy érezte egy egész hadseregnek elegendő ételt meg tudna enni. Az egész helységről sütött a megnyugvás, és ha az ember belépett, egyszeriben elfelejtkezett minden gondjáról, bajáról. Az a fajta hely volt, ahová jó volt betenni a lábunkat. Sutton elmosolyodott, amint körbekémlelte a sötétbarna fa bútorokat, melyek kitűnően harmonizáltak a fehérre festett falakkal. A járólap ébenfekete színe remek kontrasztban volt a fallal. Azonban ahogy tovább vezette a tekintetét, szeme megakadt egy izmos, mezítelen férfi felsőtesten. Háttal állt neki, miközben sütötte a kenyereket. Sutton minden szava elállt, sőt még a levegő is bennrekedt a tüdejében.   
- Jó reggelt, Csipkerózsika!- szólalt meg hirtelen az idegen, a lány pedig hirtelen összerezzent, ahogy kiszakították a gondolatai világából. A férfi megfordult, azonban ki is derült, hogy nem csak hátulról volt ennyire szexi. Kidolgozott felsőteste és jóképű arca bármelyik nőt azonnal levett a lábáról. A magabiztos, ördögi rossz fiú, aki bármelyik nőt képes megkapni. És ezzel tökéletesen tisztában volt. Legalábbis a mosolya ezt mutatta róla.
- Van nevem is!- morogta az orra alatt Sutton. Semmi foga nem fűlött a becenevekhez ebben a korai órában. Főleg, a Csipkerózsika névhez nem, hiszen a nővére hívta mindig így, mikor reggel felkeltette.
- És meg is mondod?- egy újabb ördögi vigyorral ejtette ki a következő szavakat.
- Csak, ha te is!- Sutton is elmosolyodott. Ez a pasi túl jóképű volt, ahhoz, hogy veszni hagyja. Elhatározta, hogy megszerzi magának bármi áron. Bolond lett volna, ha nem veti rá magát azonnal.
A férfinek tetszett a válasza, így még nagyobb vigyora húzta a száját.
- Damon!- szólalt meg a férfi, majd felvont szemöldökkel várta a nő válaszát.
- Sutton!- mosolygott, majd felé nyújtotta a kezét, melyet Damon el is fogadott. Azonban ahelyett, hogy megrázta volna, a szájához emelte, és óvatosan megcsókolta. Sutton tudta, hogy nyert ügye van, hiszen Damon olyan férfinek tűnt, aki könnyen kapható a játékra.
- Szép neved van!- bókolt a férfi, a nő pedig mosolyogva fogadta. Úgy gondolta, most beveti magát. Hátradobta hosszú, barna hajzuhatagát, hátha ezzel imponálni tud a férfinek. Damon ismerte már ezeket a mozdulatokat, hiszen nagyjából minden nő így akarta az ágyába csábítani. Viszont ez mégis szokatlan volt neki, merthogy általában ő volt az, aki az ágyig hajkurászta a csajokat.
Ideje volt, hogy a nő a kezébe vegye az irányítást. Közelebb lépett Damon- höz, majd ártatlanul nézett fel rá. Ez viszont meghozta a hatását, hiszen Damon egyszeriben gyorsabban vette a levegőt. Mindketten tudták, mire megy ki a játék. Érezték maguk között azt a bizonyos szexuális feszültséget, és Sutton úgy érezte, győzött. Azonban még mielőtt leteperhette volna a férfit, ő ellépett tőle. Megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
- Kihűl a reggeli!- fordított hátat a nőnek.
Damon Salvatore életében először utasított vissza nőt. Azonban azt érezte, hogy Sutton más volt. Nem véletlenül mentette meg őt tegnap este.
- Köszönöm, hogy megmentettél!- szólalt meg hosszú csend után a lány. Damon nem tudott mit kezdeni ezzel az új szereppel, amit Sutton rá akasztott. Hiszen akar hogyan nézzük, az ő szemében egy hős volt a férfi. Viszont Damon számára lehető legidegenebb volt ez a szerep, hiszen ő sohasem volt hős! Mindig a testvére, Stefan volt a jó testvér, Damon pedig a rossz. Valahol  szíve mélyén büszke volt magára, amiért valaki szemében elérte a hős címet. Ezért is döntötte el, hogy nem megy bele Sutton kis játékába. Csak éppen nem tudta, hogy a nő ennél kitartóbb, és nem elégszik meg egy egyszerű nemmel.

Sziasztok! Ez lett volna a 2. rész! Remélem tetszett! Ebben a részben már rendesen történtek események! Két hét múlva érkezik a következő!
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, mindenkinek!

2017. december 13.

Un


Egy

-Szokásos péntek este-

Avignon, Franciaország 2013. november 4. du. 6:15

Sutton a tükör előtt állva végezte sminkje utolsó simításait. Miközben a tusvonalát igazgatta, barna szeme hirtelen aranysárgán villant meg. Erre félrepillantott, de ez a tett egy csúnya vonalat eredményezett a szemem sarkában. 
A lány mindig is utálta, hogy más. Kezdte felemészteni az a titok, amelyet a családján kívül senki  sem tudott. De bármennyire is akart nem tehetett ellene semmit. Hiába menekült el otthonából, nem tudja megváltoztatni azt, akinek született. A tettei miatt a családja pedig örökre gyűlölni fogja.
- Sut! - hallotta az ajtó túloldaláról a nevét, ami teljesen kiszakította a gondolatai fogságából. 
- Gyere! - kiabált vissza. Legjobb barátnője azonnal berontott a fürdőbe, utána pedig egy kutyus futott. A gyönyörű husky Sutton kedvence volt. Fényes szőrű, nemes testtartású, tekintélyt parancsoló állat. Gun vakkantott egyet, amint meglátta gazdája, a lány pedig egy pillanatra elfelejtkezett az elrontott tusvonalról. Elmosolyodott, és megsimogatta kutyáját. 
- Jézusom! Mi történt a szemeddel? - kérdezte a másik lány, mintha barátnője valami szentségtörést követet volna el. Sutton elnevette magát, majd csak megvonta a vállát. Kristen megrázta a fejét, de azonnal kezébe vette a sminklemosót.

Alig fél óra múlva egymás mögött mentek ki a ház ajtaján. Kiengedett hajuk csak úgy lobogott a szélben, cipőjük kopogott a betonlépcsőn. Kristen összébb húzta magán a fehér szövetkabátot. Piros ruhája nem látszott ki alóla. Sut ellentétben barátnőjével fekete bőrruhába bújtatta testét. A rúzsához színben passzoló vörös csizmával dobta fel a szettet. Mindketten vadítóan néztek ki, így nem csoda, hogy az utcán minden férfiszem utánuk fordult. Nem volt messze a klub, ahová mentek. Negyed óra húsz perc alatt már az ajtónál álltak, és a jól ismert biztonsági emberrel beszélgettek. 
- Szia, Josh! - köszönt vidáman Sutton, majd Kris. 
- Sziasztok, lányok! - kacsintott rájuk a nagydarab biztonsági ember. Zöldes barna szeme most is ugyanolyan kedvesen és védelmezően ragyogott, ahogyan szokott. - Ma is kirúgtok a hámból?  
- Ki bizony! - válaszolt Sut, aki mindig is vakmerőbbnek számított kettőjük közül. - És reménykedünk benne, hogy nem egyedül megyünk haza!
- Vigyázzatok magatokra! Nagyon! - váltott Josh komoly arckifejezésre. 
- Mindig vigyázunk! - mosolygott kedvesen Kris a férfira. Amint bejutottak már a vas lépcsőkről szemügyre vették a mai kínálatot úgy, ahogy egy vad a prédáját. Nem sokan tartózkodtak az apró klubban. A mai este a törzsvendégeké, de a lányok remélték, hogy valami új arc is felbukkan, akivel feldobhatják az estéjüket. Hangosan szólt a zene, a táncparkettet fehér füst lepte el, melyet a színes reflektorok festettek szivárványossá. Sutton vére azonnal felpezsdült, az adrenalin végigszáguldott az ereiben. Elképesztően szerette ezt az érzést! Biztatóan megszorította barátnője kezét, majd elváltak útjaik. A nő magabiztos lépteivel azonnal a bárpult felé vette az irányt. Mikor odaért mosolyogva köszönt a vele egykorú csaposnak.
- Szia, Matt! - kacsintott a férfire, aki már keverte is neki a szokásos italát. Sutton megfordult és a pultnak támaszkodott, majd szemét az embereken tartva keresett egy partnert az estére. Ahogy megkapta az italát meg is akadt a szeme egy férfin nem messze tőle. Helyes volt, és nem sokkal nézett ki többnek tőle. Megfogta az üvegpoharat és mellé sétált.
- Szia! - mosolyodott el a szőke hajú férfi, amint észrevette a lányt. Hiszen nem lehetett nem észrevenni. Annyira gyönyörű nő volt, és ezzel az öltözékkel maximálisan felkeltette a férfiak figyelmét. Szinte nem volt olyan férfiszem, ami nem akadt meg formás lábain. Hosszú barna haja minden lépésénél hullámzott, ezzel csak még jobban kiemelte szép arcát. A kiszemelt úriember sem volt más ezen a téren, így nem volt csoda, hogy alaposan megnézte magának. Suttnak kifejezetten jó érzéke volt a férfiakhoz. Mindig képes volt megtalálni a leghelyesebb pasit a közelben, és általában el is tudta csavarni a fejüket. Mindig győzött, ha férfiról volt szó.
- Szia! - vigyorgott vadan, de mégis ellenállhatatlanul. A férfi teljes testével felé fordult. Sutton fel tudta térképezni sármos vonásait. Dögös mosoly keretezte arcát, zöldes szemei az alkohol hatására csillogtak.
- Nagyon csinos vagy! - hangja mély volt, és kellemesen simogatta a nő hallójáratait.
- Köszönöm! - nézett bele a szemébe, ennél több magabiztossága nem is lehetett volna.
- Mi a neved?
- Sutton vagyok!
- Chris! Lenne kedved táncolni? - a lány azonnal elfogatta az ajánlatát, és külön tetszett neki, hogy egy lassú szám következett. Mindig is jobban szerette egy lassú, érzelmes dal közben elcsábítania partnerét. Éppen ezért gyorsan fogta meg a férfi kezét, és maga után húzva a táncolók közé vezette. Megálltak egy ponton, ott ahol a legtöbb ember táncolt. Sutton a hátát a férfi mellkasának vetette, aki a derekát a kezei közé fogta. A nő riszálni kezdte a csípőjét, mire a partnere a fülébe morgott. Erre elmosolyodott, és tovább táncolt. Egyszerre mozogtak, szinte egybeolvadtak. Sutton a tömegben kiszúrta barátnőjét, akitől egy elismerő mosolyt kapott. Ekkor azonban a férfi hirtelen maga felé fordította. Sutton tánc közben végig a partnere arcán legeltette a szemét. Látszott rajta, hogy már nem az első pohárkánál tartott, mikor rátalált. Zöld szeme egészen szürkévé változott, lehelete pedig bűzlött az alkoholtól. A férfi a nő szájára tapasztotta a száját, erőszakosan csókolta meg, miközben még közelebb húzta a törékeny testet magához. Sut nem tudta mire is vállalkozott, mikor kinézte magának az alakot.
- Mi lenne, ha kint folytatnánk? - dörmögött a férfi a fülébe, a lány pedig könnyűszerrel belement a játékba. Hagyta, hogy kivezesse a klub melletti kis utcába. A két fal között szűk rés volt, és ez a piciny utca, alig volt nevezhető utcának. Franciaországban gyakoriak volt, hogy ilyen kis átjárókat építettek a házak közé. A férfi egy ilyenbe vezette be a lány. Gyér fény világította meg a sikátort. A férfi egy sötét részre vezette a nőt, majd szorosan a falhoz szorította. A lánynak persze tetszett, egészen addig, míg a férfi nem szorította meg a vállát, és ezzel nem okozott fájdalmat neki. Ekkor a falnak lökte Suttont, aki feljajdult. A fejét a falba verte, és úgy érezte mintha még ki is vérzett volna.
- Ez fáj! - kiáltott fel, ám mintha meg sem hallotta volna. A nő nagyon rosszat sejtett, és már elment a kedve az egésztől. - Engedj el!
Azonban szavai ismét süket fülekre találtak. A férfi kezei a combjára vándoroltak, annak ellenére is, hogy Sutton nem akarta ezt az egészet. Nagyon félt, de tiltakozni nem maradt több ereje. Ezek után pedig minden olyan gyorsan történt. A férfi a nyakához hajolt, és apró ám fájdalmas harapásokat hagyott a testrészen. Egy sikítás hagyta el a száját, mikor megérezte, hogy a ruháját feltűrte. Az ujjait a bugyijába akasztotta, de ekkor valami véget vetett a mozdulatnak. Egy krákogás hangzott az utcán, és a csönd után olyan volt, mintha bombát robbantottak volna. A férfi megmerevedett, majd elengedve a lányt megfordult. Sutton nem láthatta ki volt a megmentője, hiszen a férfi háta eltakarta előle. Gyorsan vette a levegőt, miközben lecsúszott a fal mentén a poros földre. Egy apró zokogás hagyta el a száját, és csak most szerzett tudomás a szemében megbújó, majd szépen lassan lecsordogáló cseppeket. Ájulás környékezte meg, így a szeme szinte leragadt. Az utolsó kép, mely a szeme elé került, mikor a megmentője a támadójára vetette magát...

Sziasztok! Ahogy ígértem még ezen a héten meghoztam az első fejezetet! A következő rész jövő héten szombaton érkezik! Ebben a részben pedig kezdenek beindulni az események! 
Jók legyetek!

2017. december 9.

Zéro


Nulla

-Minden itt kezdődött-

A család elég relatív fogalom! Ideális esetben nem változik meg egyik napról a másikra. A család a feltétel nélkülii elfogadás fontos jelképe. A család, amit egymást szerető emberek építenek fel, amit egy nagyon szoros kötelék nem hagy szétesni. Nem dob ki egy családtagot, ha ő másik életet szeretne élni. Általában támogatja a döntéseit, de sohasem tagadja ki. A család az a védelmező erő, aki sohasem hagyja cserbe a tagját, és mindig megvédi a káros hatásoktól.
Ez persze csak ideális esetben valósul meg. Ha már a családot is törvények irányítják, és nincs meg a feltétel nélküli szeretet, onnan jobb, ha menekülsz! Bármi áron!
Sutton Brooks pontosan tudja, milyen ilyen család sarja lenni. Milyen törvényekben nevelkedni, melyeket sohasem szabad megszegni. Szülei keményen nevelték, náluk minden törvény szent és sérthetetlen volt. Egészen addig, amíg Sut elmenekült szülőházából, hogy valami egészen új életet kezdjen, amiben csak egy törvény él! Ne lepleződj le, különben meghalsz!
Egy éve tart ez az élet, és a nő álmában nem gondolta volna, hogy ennyire jól fogja érezni magát. Új családja lett, a legjobb barátnője, és kutyája jóvoltából. Élete a bulizás, és az egy éjszakás kalandok lettek.
Azonban azt a napot sohasem felejti el, mikor kilépett a hatalmas családi ház ajtaján, vagy mikor utoljára beszélt a nővérével. Csak egyedül őt sajnálta, hogy ott kellett hagynia. Ő volt számára a legfontosabb ember, aki még akkor is szerette, ha éppen megszegett egy szabályt. Sőt egész éltében csak ő volt az, aki szeretet őt, és képes lett volna érte bármit is megtenni. Sosem felejti az ölelését, és a könnyeket a szemében, melyek a búcsújuk alkalmával az emlékezetébe vésődtek.
- Sut! Nagyon vigyázz magadra, rendben? És ígérd meg, hogy írni fogsz nekem!- ezek voltak Louise utolsó szavai.
- Szeretlek!- mosolyodott el keserűen Sutton, és otthagyta a testvérét a szakadó esőben. Bármennyire is fájt megtenni ezt a lépést, tudta, hogy helyesen cselekedett, hiszen nem tudott így éléni tovább, ha tehette volna magával vitte volna őt is, de ezt nem tehette, Tudta, hogy Lou nem tudta volna otthagyni a szüleit.

Azóta is bűntudat mardosta, hiszen egy levél sem hagyta el a kezeit. Nem tudta, mit írjon a nővérének. Rettenetesen fájt neki, azonban akárhányszor kezdett bele egy levél megírásába, mindig kudarcot vallott, és a papír az áthúzott betűkkel a kukában landolt. Azonban aggódott a testvéréért, hiszen tudta, mire képesek a szülei.
De nem akart a legrosszabbra gondolni! Boldog életet akart élni, felelősség nélkül, és továbbra is hódolni akart a szenvedélyének, a modellkedésnek. Bármit meg tett volna a munkájáért és a legjobb barátnőjéért, de nem sejtette, hogy hamarosan egy férfinek fogja szentelni minden figyelmét, és energiáját...   



Sziasztok! Ez lett volna az új blogon prológusa, a következő rész, vagyis az első a jövő hét folyamán érkezik! Addig is legyetek jó! És remélem elnyerte a tetszéseteket! 
Layout by Neva